Gergely Éva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gergely Éva
Született1914. június 10.[1]
Budapest[1]
Elhunyt1993. november 14. (79 évesen)[2]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
HázastársaAlmai Artúr (1946–1978)
Gyermekeikét gyermek
Foglalkozása
  • fogorvos
  • egyetemi oktató
IskoláiPrágai Német Egyetem Orvosi Kar (–1938)
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (5B parcella, 6. sor, 16. sírhely)
SablonWikidataSegítség

Gergely Éva, férjezett Almai Artúrné (Budapest, 1914. június 10. – Budapest, 1993. november 14.) fogorvos, egyetemi adjunktus, Almai Artúr (1894–1978) fogorvos, szájsebész felesége.

Életpályája[szerkesztés]

Gergely (Grünfeld) Vince (1885–1958) magántisztviselő, gabonakereskedő és Goldschmied Róza (1892–1976) idősebb lányaként született budapesti polgári zsidó családban.[3] Húga, Gergely Klára (1917). Gyermekkorától kezdve beszélte az angol, francia és német nyelvet. Szülei a kor divatja szerint nagy hangsúlyt fektettek a sportnevelésre. Testvérével élen jártak a különböző sportágakban. Mindketten jól teniszeztek, úsztak és síeltek. A Ráskai Lea Leánylíceumban végezte középiskolai tanulmányait. Részt vett Riedl Frigyes Madách monográfiájának elkészítésében. 1932-ben szerzett érettségi bizonyítványt. A numerus clausus miatt a Prágai Német Egyetem Orvostudományi Karán kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Orvosi diplomájával 1939-ben tért haza, de Magyarországon a második zsidótörvény értelmében csak kétkezi munkát kaphatott. Egy darabig papucsokra ragasztott pomponokat. Később a Pesti Izraelita Hitközség Szabolcs Utcai Kórházában a Lévy Lajos által vezetett belgyógyászati osztályán kapott fizetség nélküli orvosi állást. Húga, aki szintén orvosi oklevelet szerzett, nem tért vissza Magyarországra, s a háborút követően német származású férjével az Egyesült Államokban telepedett le. 1944-ben Gergely Éva mentességi okmányokat szerzett az itthon maradó családjának, a svéd diplomata, Raoul Wallenberg segítségével. Orvosi gyakorlatát 1946-ban kezdte meg újból és ebben az évben ismerkedett meg Almai (Weinfeld) Artúr fogorvossal, akihez hamarosan feleségül ment.[4] Két gyermekük született, György (1947–2013) és János (1949), akik szintén a fogorvosi hivatást választották.

1949. március 11-én a Stomatológiai Intézetben fogászati szakvizsgát tett. Ugyancsak 1949-ben behívott kapott a Magyar Néphadseregtől. Fogorvosként dolgozott, de közben lőgyakorlatokra járt a Kamaraerdőbe. Tudományos munkát végzett, cikkeket írt, konferenciákra utazott, szakirodalmat fordított. Témái között szerepelt a fogak kontaktpontjának jelentősége és az akkor megjelenő új lenyomatanyagok összehasonlító vizsgálatairól és tulajdonságairól írt. 1963-ban adjunktusi kinevetést kapott. 1956-tól nyugdíjba vonulásáig, 1974-ig a budapesti Fogpótlástani Klinikán dolgozott.

A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik.

Művei[szerkesztés]

  • Új lenyomatanyagok és azok összehasonlítása az eddig ismertekkel. Bartha Miklóssal. (Fogorvosi Szemle, 1950, 2.)
  • A fog- és nyelvlepedék jelentősége. Bartha Miklóssal. (Fogorvosi Szemle, 1950, 10.)
  • A gyökérhártya szerepe az extractiós seb gyógyulásában. Bartha Miklóssal. (Fogorvosi Szemle, 1958, 10-12.)
  • A fogmederben maradt gyökérhártya részletek jelentősége az extractiós seb gyógyulása szempontjából. Bartha Miklóssal. (Fogorvosi Szemle, 1961, 6.)
  • Az osztott protézisről. (Fogorvosi Szemle, 1962, 10.)
  • Harapásemelés és protheticai reconsructio osztott prothesissel. Kaán Miklóssal. (Fogorvosi Szemle, 1967, 12.)
  • A maradékfogak védelme. Kovács D. Gézával. (Fogorvosi Szemle, 1970, 9.)
  • Az abrasiós maradékfogazat rekonstrukciója sapkasínes részleges protézissel. (Fogorvosi Szemle, 1973, 12.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2022. december 23.)
  2. a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2022. december 23.)
  3. Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 364/1913. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. december 23.)
  4. Világ, 1946. június 29. (326. szám)

Források[szerkesztés]